Tér, ahol minden ízig-vérig nő kibontakoztathatja benne rejlő valódi mivoltját.
Amikor egy nő átöltözni kíván, az sosem bizonyul egyszerű feladatnak. Számos külső körülményt és belső érzéseket
kell figyelembe venni ahhoz, hogy megtalálhassa a számára megfelelő viseletet. Ezen körülmények alapos
végiggondolása időigényes lehet, amihez igen csak jól jöhet egy kis sziget, ahol ezt bátran megteheti
nyugalomban, vagy akár felfokozott életigenlő lázban. Egy átlagos készülődés is több fázisból adódik össze,
aminek e tér úgy kíván megfelelni, hogy a leginkább egymásra épülő szakaszokhoz szükséges eszközöket egymás
szomszédságába helyezi el. Ami a színválasztás érdekességét adja, hogy tulajdonképpen a rózsaszín a nyugati
kultúrában az 1930-as évek derekán még a férfiak nemét jelölte és a kék a nőkét. Azonban az 1940-es évek
végén nem annyira releváns indokoknak köszönhetően ez a felállás megfordult. Mindazonáltal objektív
tekintetben e színvilágban minden nemű ember megtalálhatja a saját, neki megfelelő helyét. A többnyire letisztult
formavilág mellé becsempészett Halasi csipke motívuma kölcsönöz egy kis pezsgést oly módon, hogy mégsem
emelkedik ki túlzottan a miliőből. Hiszen a falon való megjelenítése 3D hatású dekorációs festékkel a fal színével
megegyezően az enteriőrben kiemelkedik, de mégis egybeolvad a háttérrel. A függőfotel háttámláján
megjelenő csipkemotívum az anyag áttörésének köszönhetően visszafogottan, de mégis egy centrális elemmé
válik, ami leginkább hívogató az öltözködés közbeni megpihenésre, elmélkedésre.