Asszociációs időutazás a lakberendezésben
Este, a sötétben csak a biliárdasztal fölötti zöld lámpa ég. A hangulat már kellően párás, a dákó előre lódul. A golyó visszapattan a lyuk széléről. A hosszú haj lassan hátrahullik, megcsillan egy pillanatra a barna szem és a férfi, vágyát tovább nem tűrően, határozottan elindul a lány felé…
Ekkor az asztalnál ülő unottan kártyázó, ruhájukból lazán kibontakozó férfiak felnéznek lapjaik mögül… majd enyhe csiklandozós, hideg verejték buggyan ki bőrük pórusaiból. Elcsigázottan áttekintik lapjaikat és nyugodtan konstatálják, hogy Pista úgyis az orrát vakargatta már a második osztás óta, nem megy neki ez a pókerarc. “Csak a Bentley-m bánta volna néhány körre, ha befejezzük a játékot”. Zakójukat felemelik a szék háttámlájáról és diszkréten távozni indulnak…
Meleg, enyhe Whisky illatú levegőtől ráncosodik meg hirtelen a pirospozsgás ajak. A férfi lehelete, mint egy bájital gőze csap le az orridegek végződéseire és ejti ámulatba a lányt. A pár, akárcsak egy lassított felvétel, hosszasan simulnak egymásba. Megszűnik az idő, a levegő.
Bepörög az amygdala, a hormonok a tarkón keresztül robbannának ki, ha egy kicsit sérültebb volna a szerkezet. A biliárdasztal zöld vászonfüves övezetére az élet nehezedik és mindaz, ami a homo sapiens – legalábbis Freud szerint – mozgatórugója.
Pista, akinek lapjai a legutóbbi nyerése óta a 46. játszma után végre nyerők voltak, a kerti medence felé veszi az irányt a többiekkel. Útközben a már erős izzadtságtól testre tapadó fehér ingeket, a nem teljesen kibontott, félrehajított nyakkendőket és a fekete, élre vasalt nadrágokat maguk mögött elhagyva boros üveggel és egy jó kubai szivarral a kezükben behuppannak a gőzölgő, sejtelmesen bevilágított medence vizébe. Ekkor Pista rutinosan belemarkol a medence szélén ottfelejtett kosárba. Tenyerében összefogva sakkbábukat emel át a kosárból egy vízi tálcára. Néhány pillanattal később rekedtes, megszokottan borittas hangon megszólal.
– Legyen a zsebóra.
És a játék folytatódik tovább.
Latest comments