Top
 

Karácsonyi varázslat

 

Egy reggel, mikor kinyitom a szemem, a homály felszívódása után megpillantom a hófehéren csillogó ablakot. Követem a hópelyhek mozgását és megpróbálom felmérni a sebességüket, hogy kikövetkeztethessem milyen mennyiségű hó pompázhat már odakinn. Azonban a tekintetem lecsusszan a tűzpiros, ugrándozó szarvasos takarómra és eszembe jut az előző esti kakaózás a kandalló mellett a sok meleg szőrös párna és takaró közé süppedve a szőnyegen. Ekkor belemarkolok a hasas, kacsatollas dunyhámba és egy ívelt mozdulattal ráhajtom a fülemre. Ám egy négylábú szőrgombóc élénken járkál már a lakásban és kedvenc szokásaként egy jó meleg, nyálas kutyapuszival lep meg a takaró alól kilógó nózimon. Így lendíti be a napomat.

Jártamban-keltemben sok kis apróság emlékeztet a télen jellegzetes elemekre, úgy mint a csillagok az égen, amit télen sokkal több ideig látni. És hát a csupasz faágak, amik a lombkoronák hiányában sokkal szembetűnőbbek, vagy a télen is zöldellő fenyő és a róla lehullott tobozok, a hópehely formájú díszecskék, a rénszarvasok, a gömbdíszek, melyek tükörként funkcionálnak, azaz segítenek a sötétben megsokszorosítani a fényt. És még sorolhatnám…

Ilyenkor még a reggelinél is jólesik bevackolni egy füles fotel ölelésébe egy nagy tálca mézes kenyérrel és egy jó bögre finom fahéjas teával.

A falatozások közben fel-feltekintve olyan, mintha kint teremnék egy erdő közepén az éjszakában. Sok fenyőfa ágain és levelein vastagon megáll a hó, úgy vesznek körbe, mintha leszálltak volna a csillagok. Messziről, látni vélem, hogy Hókirálynő áll közöttük fiatalon, még töretlenül, akárcsak egy zenedobozban a tüllszoknyás baba meghitt csilingelő zenére lassan táncikálva. Szinte hallani a csendülést, ahogyan visszatükröződik a csillagok fénye a hókristályokon.

Egy mókus ébred fel téli álmából, fél szemmel kíváncsian nézi, vajon aludhat-e még. Apró orrocskáját kidugva egy ágat pöcköl meg, melytől a lerakódott hókupacok potyogni kezdenek és nagy puffanással érnek földet. Halljátok? Ezek a tél dallamai! Utána nyúlok egy nagyobb, éppen leeső hókupacnak, hogy ne csapjon túl nagy zajt. Ekkor az ujjbegyemet ért szúró érzés miatt húzom vissza a kezemet. Ahogy odapillantok, megnyugodva tapasztalom, hogy sikerült a mozdulatom. Elkaptam hát a gömbdíszt. Az akácmézzel megkent kenyeret az ajkaimhoz emelem és jóízűen beleharapok.

Ahogy újra feltekintek, az egyik szép fát látom… a fenyőerdőből.

 

karacsony-20 bed-christmas-3 bed-christmas-7 foteles-1 3cc600dfa8978c0ffafb7dac64b240a2 1 2 ba7cc537481fd381509ca25891c2554c karacsony-1 karacsony-2 modern-karacsony-1 modern-karacsony-2 modern-karacsony-3 modern-karacsony-4 modern-karacsony-5 modern-karacsony-6 modern-karacsony-7 modern-karacsony-8 modern-karacsony-9 modern-karacsony-10 modern-karacsony-11 modern-karacsony-12 modern-karacsony-13 modern-karacsony-14 modern-karacsony-15 modern-karacsony-16 modern-karacsony-17 modern-karacsony-18 modern-karacsony-19 modern-karacsony-20 modern-karacsony-21 modern-karacsony-22 modern-karacsony-23 modern dark-christmas-2 dark-christmas-3 dark-christmas-4 dark-christmas-5 dark-christmas-6 dark-christmas-7 karacsony-6 karacsony-7 karacsony-8 karacsony-9 karacsony-10 karacsony-11 karacsony-12 karacsony-13 bed-christmas-1 bed-christmas-2 bed-christmas-4 bed-christmas-5 bed-christmas-6 bed-christmas-8  foteles-2 foteles-3 karacsony-18

Forrás

Latest comments

Post a comment